Megjelenésük
Csőrük rövid, többnyire kúpos, de félgömb alakú is lehet. Egyik-másik faj (meggyvágó) csőre rendkívül erős; a madár egészen kemény magvakat is fel tud törni vele. Mivel magevők, nyelőcsövük beggyé tágult. Csüdjük csak elöl pikkelyes, az ujjakkal együtt középhosszú, meglehetősen erős. A csüd két oldalát összefüggő szarulemezek borítják, amelyek hátul éles gerincben kapcsolódnak össze. Legtöbbjük 8–23 cm-es. A földön ugrálva haladnak, csak néhány fut. Az alakjuk rendkívül jellegzetes, valamennyi fajé hasonló. Általában színesek. Némelyik faj, mint például a pápapinty a legszebb díszpintyekkel is felveszi a versenyt. Többségükre jellemző az ivari kétalakúság, de például a szürke csicsörkére nem. A hímek általában jó énekesek, és egyes fajok tojóinak hangja is dallamgazdag. Kilenc elsőrendű evező- és tizenkét kormánytolluk van. Ősszel teljes tollazatukat levedlik.
Elterjedés
A legkevesebb pintyfaj az Óvilág trópusain él. Az alakgazdagság Amerikában a legnagyobb. Az északi fajok általában vonulók. Nálunk tizenegy faj költ rendszeresen, hat téli vendégünk vagy átvonuló. Néhány további csak elvétve tűnik fel.
